1956-ra emlékeztünk iskolánkban – Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskola

Iskolánk ünnepi műsorral emlékezett meg a 61 éve történt eseményekre. A gyerekekkel közösen így tisztelegtünk az 1956. október 23-ai forradalom és szabadságharc hőseire. A tanulóink műsorát, a diáktársaik és pedagógusaink, meghatódva nézték végig és az előadás végén zúgó tapssal köszönték meg.

Köszönet a műsorban résztvevő gyerekeknek, az énekkarnak és a felkészítő tanároknak.

Szereplők: Braun Kíra, Braun Zsófia, Földy Hanna, Hubai Bence, Milder Márk, Ludvig Zsombor, Ivády Olivér.

Felkészítő tanár: Bozó Tamásné Nagy Henrietta,

Díszlet: Nagyné Kiss Éva, Kozma Péter

Az énekkart felkészítette: Huszár Zoltánné

Az 1.B osztályos tanulók, Bognár Ferencné és Urbán Patrícia tanárnők vezetésével, megkoszorúzták a városi, 1956-os emlékmű majd néma fejhajtással tisztelegtek hőseink előtt.

„Az 1956-os forradalom Pétervásárán

Az 1956 október 23-án kitört forradalom híre hamar eljutott ide is. A pétervásárai forradalmi megmozdulás elindítói az ózdi munkások voltak. A környékről Ózdra járó munkások kezdeményezésére itt is megmozdult a lakosság.

25-én este tüntetés volt és felvonulás. 26-án reggel ledöntötték a szovjet emlékművet. Még aznap délelőtt nagygyűlést szerveztek a falu központjában. A szónok Bojtos István volt. Majd a beszéd végeztével Cseszneg Miklós az első világháborús emlékmű előtt elszavalta a Nemzeti dalt. Ezen a gyűlésen már az általános iskola tanulói is rész vettek.

1956. október 25-én a forradalmárok Fehérdi József vezetésével elfoglalják a járási tanács épületét és a pártbizottságot.

Október 26-án megalakul az ideiglenes munkástanács, vezetője Bocsi polgár József lesz. Őt követi Ivádi dávid János. Ezen a napon alakul meg a nemzetőrség is, melynek vezetője Pál kama József lett. Feladatuk a közrend helyreállítása és védelme, valamint közjavak őrzése volt. Fegyvereket a lefegyverzett rendőrségtől, valamint a helyi katonaságtól szereztek. A nemzetőrség székhelye a Kossuth út 1. szám alatti „Tiszti őrs” volt.

Vasárnap, október 28-án Ózdról jöttek forradalmárok, akik kidobálták a pártházból a vörös zászlókat, könyveket, plakátokat, ötágú csillagokat, majd felgyujtották. Elővezették Kiss Sándort az MDP járási titkárát, Balogh László és Vincze András funkcionáriusokat, akiknek szagolniuk kellett az égő vörös zászló füstjét.

Október végén Cseszneg Miklós nemzetőrparancsnok utasította a helyi postahivatalt, hogy a vezetékes rádión legyenek hallgathatóak a nyugati rádiós adások. Valamint egy lehallgató készüléket is fel kellett szerelni, nehogy a volt kommunisták telefonálhassanak anélkül, hogy a beszédjük tartalmát a forradalmárok megismerhessék.

November 3-án összehívják a pétervásárai járás községeinek küldöttgyűlését, ahová minden falu 5-5 főt delegálhatott. Itt megválasztják a járási forradalmi munkástanácsot. Az elnök ifj. Fehérdi József lesz, aki átveszi a járási nemzetőrség vezetését is. Legfőbb feladatuk a szünetelő járási közigazgatás beindítása és a közbiztonság szavatolása.

November 5-én éjjel már hallani lehetett, hogy a falu határában szovjet harckocsik tartózkodnak. Reggel aztán bevonultak a településre, a nemzetőrség központjához és összeszedték a fegyvereket, majd a laktanyához mentek és innét is elvitték a fegyvereket.

November 10-én a nemzetőrség élelmiszergyüjtést szervez a budapesti szabadságharcosok megsegítésére.

A szovjet tankok által megerősödött Kádár rendszer leverte a magyar nép szabadságharcát. A helyi hatalom is megerősödött és letartóztatta a pétervásárai forradalmárokat, akik többségében egyszerű paraszt és munkásemberek voltak.

Bocsi polgár Józsefnek és Varga Sándornak sikerült külföldre szökni. A többieket letartóztatták, egy részüket hat hónap után bíróság elé állították, másik részüket bírósági eljárás nélkül tartották fogva Kistarcsán és Tökölön.

Ők név szerint a következők:

Ivádi dávid János Cseszneg Miklós

Pál kama József Bojtos István

Eged János Lukács István

Bojtos János Varga János

Pap luci Károly Sály József

Almádi János Pap Luci Miklós

Szabadulásuk után hosszú ideig rendőri felügyelet alatt álltak, és megbélyegzettként élték életüket.

Az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűznek is voltak pétervásárai áldozatai:

Sály Miklós 17 éves, aki Pétervásárán lett eltemetve,

Orcskai Erzsébet 17 éves, Salgótarjánban temették el.

Mindketten fiatalon estek áldozatul a terrornak. Emléküket megőrizzük.”