HAT-19-01-1138 – Határtalanul 2019. – Hunyadi nyomában a Délvidéken

Szinte még el sem kezdődött a 2019-2020-as tanév, mi már javában szerveztük utunkat a határokon túlra, Erdélybe és a Délvidékre.

Idén is a 7.-es diákok élhettek a lehetőséggel iskolánkból, hogy négy napot kiránduljanak, gazdagítsák tudásukat a magyar történelem eseményeivel, helyszíneivel kapcsolatban, megtapasztalhassák, saját szemükkel láthassák, hol harcoltak őseink a török ellen, hogyan védték hazánkat az ellenségtől, hol diadalmaskodtak vitézeink értünk, magyarokért.

Utunkat Araddal nyitottuk. Csodaszép épületeket, színes, XIX. századi lakóházakat, hatalmas pályaudvart, templomokat csodálhattunk a busz ablakából. A Szabadság-szobor terén találkoztunk egy helyi magyar újságíróval, aki szívesen beszélgetett velünk, sőt közös fotót is készített rólunk, mely az újság honlapján szerepelt. Miután körbejártuk a szobrot, elolvastuk a 13 aradi nevét, bár még hallgattuk volna beszámolóját Arad eseményeiről és az épületek történetéről, sajnos búcsúznunk kellett „honfitársunktól”. Utolsó mondatával nektek üzent, kedves olvasók: Kéri, hogy minden magyar egyszer látogasson el Aradra, ahol a szabadságért harcoló hősök emlékműve előtt leróhatja tiszteletét.

Mi is megtettük ezt a Vesztőhelyen járva, ahol iskolánk nevével fémjelzett koszorúval díszítettük, azt az emlékoszlopot, ahol 13 tábornokunk szenvedett kínhalált országunkért. A hősök iránt érzett szomorúsággal átitatott tisztelet, néma csenddel fészkelte be magát lelkünkben.

Éhesen és fáradtan értünk Temesvárra, ahol a belváros centrumában egy téren meghallgattuk a kiselőadókat „Kis Bécs” impozáns épületeiről, a város történetéről, majd tettünk egy sétát a központban.

 Sajnos igencsak sötétedett, így siettünk a szálláshelyünkre, ahol kedvesen és terített asztallal vártak minket.

Boksánbánya volt a település neve, ahol egy panzióban megszálltunk, megvacsoráztunk, aztán a rövid éjszaka után, a reggelit is elfogyasztottuk.

Másnap kis csomagunkkal felpakolva készültünk elhagyni Erdélyt, előtte azonban tettünk egy kis kitérőt a gyógyvizéről híres Herkulesfürdőre.

A Vaskapunál átkeltünkSzerbiába, utunkat Délvidéken folytattuk tovább.

 Itt megannyi legendás hellyel, várral ismerkedtünk, képzeletünkben megelevenedtek a történelem órán hallottak, és a valóság más megvilágításba helyezte a várak történelméről, a csatákról alkotott képünket.

Hihetetlen volt megtapasztalni, látni milyen is a Duna, hol húztak a törökök a folyó alatt láncot, miután bevették Galambóc várát, csak azért, hogy vámot szedhessenek az arra járó hajóktól.

Peti bácsi, igazgató bácsi kiváló angol tudásának köszönhetően bőszen és pontosan fordította az idegenvezető előadását Galambóc várának eseményeiről, valamint a hozzá fűződő legendákról. A vár, mintha egy lovagregényből lépett volna elő, pont a Duna szélén, meredek falaival tornyosult fölénk, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt a Dunára, ami ezen a szakaszon a legszélesebb.

Aznap hamarabb érkeztünk pozsareváci szállásunkra, ahol vacsora után jutott idő haza telefonálni, beszélgetni, feldolgozni az élményeket, kipihenni magunkat, hogy harmadnap újult erővel „vehessük be” Nándorfehérvár legendás várát.

Kirándulásunk harmadik napján felkerestük Nándorfehérvár híres várát, ahonnan megcsodáltuk a dunai kikötőket, közlekedő hajókat, aztán megkoszorúztuk az 1456-os csata emlékkövét.

A vár után Zimonyba látogattunk, ahol megtekintettük a Hunyadi-szobrot, majd felmentünk a millenniumi toronyba, ahonnan a kilátás magával ragadott minket, felelevenítettük a nándorfehérvári csata előkészületeit, a török hajók és Kapisztrán elhelyezkedését.

Busszal közelítettük meg a Szent Száva Székesegyházat, melynek hatalmas méretei lenyűgöztek bennünket.

Kellően elfáradva és élményekkel gazdagodva utolsó esténkre készülődtünk szállásunkon Szerbiában. Összefoglalásképpen vetélkedőt szerveztünk a meglátogatott várak és városok eseményeiből, mely méltó és szórakoztató zárása volt kirándulásunknak.

Utolsó napon egy különleges építménybe nézhettünk be, a péterváradi erődítménybe, annak is a kazamatájába jártunk, majd a fordított óratornyot is megtekintettük.   

A program zárásaként egy helyi magyar iskolába látogattunk, ahol az iskola arculatát ismertette az igazgató, majd a fiúk nagy örömére focimeccset játszottak a tanulók.

Négynapos távollét után fájó szívvel és fáradtan elindultunk haza.